A Távol-keleti lakberendezési stílus kiindulópontja Kína volt és ez a stílus vonulat egész a XIX. század végéig leginkább itt volt domináns.
Ezután japánban jelent meg, és itt már egy sokkal kifinomultabb előkelőbb stílusként, mely már kicsit a mai modern minimalista stílusra emlékeztet.

Finom selymeket, kézzel festett kerámia termékeket, és sok természetes alapanyag felhasználását helyezi előtérbe. A Távol-keleti stílusú bútorok egzotikus sötét színű fákból készültek. (mahagóni, wenge, fekete dió) De használtak ezzel ellentétben nagyon világos tónusú fákat, mint például nyír és bükkfa. A bútorok felületkezelése mindenképpen selyemfényű lakkozás, vagy ploitúrozás volt, mely bársonyos ragyogást ad a berendezésnek. Használtak még bambusz díszítő elemeket és használati tárgyakat is. (tálca, gyertya)
A teraszokon elhelyezett bambusz szélcsengő is kedvelt kiegészítő volt.

A nappaliban is nagy teret találunk, kevés bútort, alacsony dohányzóasztalt, és egyszerű formavilágú kanapét, melyet 1-2 díszpárna ékesít.
A fürdőszobában is kevés a berendezés, a kád kicsi és mély, a kádkilépő általában farács, és az egyéb berendezésit tárgyak is előszeretettel fából készülnek.

A falak általában egyszínűek, csak néhány hangsúlyos nyomat vagy írásjelekkel díszített tábla helyezkedik el rajtuk. A színekben nagyon változatos palettát használnak. Pl.: feketét, fényes bordót, krémszínt, zöldet, vagy közép kéket.
A keleti lakberendezési stílus, nyugalmat, egyszerűséget és eleganciát sugároz magából szinte azonnal kellemes nyugodt érzéssel tölti el a házba belépőt.